Az 1 Millió dolláros kérdés amit meg szoktam kapni: Melyik a legjobb motorolaj és jobb minőségű-e a drágább motorolaj!

 

Miután kiderül egy beszélgetés során, hogy évek óta kenőanyagokkal és motorolajokkal foglalkozok és valamennyire értek is hozzá, általában a következő kérdést teszi fel nekem a másik ember egy rövid idő után: Melyik a legjobb motorolaj?

 

Előző cikkben a motorolajok fizikai jellemzőiről és a műszaki adatlapon található információkról írtunk. Ez a cikk IDE KATTINTVA érhető el.

 

Erre a kérdésre általában ugyanazt a választ adom, mint a Dalai Láma egy angliai előadás során, miután feltettek neki egy nagyon bonyolult és összetett kérdést. Várt egy picit, gondolkodott, elmosolyodott és a következőt válaszolta: Nem tudom!

Nem azért válaszolom általában ugyanezt, mert úgy gondolnám hogy van a Dalai Láma és én köztem bármiféle hasonlóság vagy ugyanolyan tudás birtokában lennék, mint Ő, hanem egyszerűen azért, mert úgy gondolom, hogy egyrészt nincs olyan, hogy legjobb motorolaj, másrészt a legjobb motorolaj kiválasztása, az attól függ…

 

Be is fejezném itt a cikket, de inkább megpróbálom összeszedni, hogy miért olyan nehéz ezt a kérdést segítek megoldást találni arra, hogy mit tud tenni az, aki a legjobb motorolajat szeretné választani.

 

A kérdés megválaszolását két részre szedem:

1. Miből áll a motorolaj gyártás és kik azok akik biztosan jó motorolajat gyártanak
2. Miket kell figyelembe vennünk, ha a legjobb motorolajat keressük? Illetve kinek mit jelent a legjobb motorolaj

 

Kezdjük az első résszel: A ma kapható motorolajokat márka szerint négy csoportra szoktam osztani a gyártója szerint:

1. Nemzetközi olajtársaságok akik a világ minden pontján jelen vannak és motorolajat is gyártanak (pl: Shell, Castrol, Mobil, Petronas stb.)
2. Lokális olajtársaságok, akik lokálisan vannak jelen és motorolajat is gyártanak (pl: MOL, Orlen, Lukoil, OMV)
3. Kenőanyag gyártó cégek, akik kifejezetten kenőanyagok gyártásával foglalkoznak (Motul, Fuchs, Liqui Moly, Eurol, Mannol stb.)  
4. Marketing termékek: ők akik gyakorlatilag nem gyártanak motorolajat, hanem bérgyártatnak másokkal és saját márkanév alatt adják el (pl: AZ Masterteile, Würtemberg, az ismert kenőanyag gyártó cégek terméksorának az alaptermékei pl: Eneos, Xado, Motul motorolajok egy része, a járműgyártók saját márkanéven eladott motorolaja stb.)

 

Nemzetközi olajtársaságok: 

A nagy olajtársaságok azért fontosak a mi szempontunkból, mert egyrészt általában nem csak egy kenőanyag márkával képviselik magukat, hanem általában több kenőanyag márka is az ő termékük. Ennek általában nagyon egyszerű az oka, ahogy nőttek az évek során egyszerűbb volt nekik úgy szerezni új piacot, hogy felvásárolták a konkurenciát, majd megtartották a másik márkát is. Jó példa erre a Castrol. A Castrol a BP csoport kenőanyag márkája az Aral-al és a BP-vel együtt. Vagy Ilyen lehet az ELF ami a Total csoport terméke a Total és Fina márkákkal együtt.

Náluk a kenőanyag gyártás és forgalmazás egy a többi üzlet ágtól független profitábilis üzletággá vált.

 

A másik ami miatt ők fontosak, hogy Ők a nagy játékosok akiknek sok pénzük van és általában a teljes gyártási folyamatot lefedik:

• Kitermelnek – Finomítanak és saját alapolajat gyártanak
• Saját termék kutatás és fejlesztési részlegük van
• Az alapolaj mellett saját adalék fejlesztéssel és gyártással is foglalkoznak
• Saját gyártósoron saját maguk gyártják a terméket és általában földrészenként több gyártó üzemmel is rendelkeznek
• Saját minőségellenőrzésük van
• Saját raktárból szolgálják ki az országokat

 

Összefoglalva: saját maguk gyártják a termékeket a saját receptúra alapján saját alapanyagokból és saját magunk juttatják el a világ minden pontjára (na jó, egyes országokban csak disztribútoron keresztül vannak jelen, mint Magyarországon is)

 

Ez azért fontos, mert így tényleg végig felügyelni tudják a teljes folyamatot és garantálni tudják hogy a gyártott termék folyamatosan ugyanazt a minőségét képviseli.

 

Lokális olajtársaságok:

Ilyen például a saját nemzeti olajtársaságunk a MOL is, aki Magyarország mellett a környező országokban is erőteljesen képviseli magát üzemanyagtöltő hálózattal és kenőanyagokkal, sőt ma már Ázsiában is egyre több helyen érhetőek el a MOL kenőanyagok.

 

Az ilyen lokális olajtársaságoknak kenőanyag gyártás általában egy nagyon picike nyereséget vagy akár veszteséget képező üzletág amivel muszáj foglalkozni az üzemanyag gyártás és forgalmazás mellett mert jót tesz a marka megítélésének, mindemellett elég rosszul mutatna, ha a saját töltőállomáson más gyártó motorolaját árulnának. Összességében nem biztos, hogy önálló üzletként megéri vele foglalkozni.

 

Jó példa erre, hogy pár évvel ezelőtt az OMV eladta a Lukoilnak a teljes kenőanyag gyártását, mert nem érte meg neki foglalkozni a kenőanyagokkal.

 

Ők azok, akik emberi léptékkel számolva hatalmas cégek, de kenőanyag szempontjából “csak” lokális márkák. Ők a kenőanyagok nagy részét saját maguk gyártják és rendelkeznek kutatás fejlesztéssel. A termékek jó részének gyártásához saját alapolajat és adalékokat is használnak, de nincs saját megoldásuk minden területre. Bizonyos minőségű alapolajat és adalékot nem tudnak saját maguk gyártani, ezért ezt vásárolják a piacon és a kutatás fejlesztés is csak a termékek egy részét érinti. Sok receptúrát megvásárolnak és abból gyártják a termékeket. Náluk az látszik, hogy bizonyos termék köröket nagyon jó minőségűek a kínálatukban, bizonyos termékek nem annyira. 

 

Kifejezetten kenőanyag gyártással foglalkozó cégek:

Ők azok a cégek akik elsődlegesen kenőanyag gyártással és forgalmazással foglalkoznak lokálisan vagy globálisan. Itt beszélhetünk akár 50-100 éves múlttal rendelkező prémium gyártókról vagy az elmúlt 10-20 évben alapított alacsonyabb árszintű termékeket gyártó cégekről.

Elsőre nagyon jó példa a Motul, a Fuchs vagy a Liqui Moly, a másodikra pedig a Mannol, a Mogul, vagy az Eurol.

 

Az ilyen típusú cégek termékei teszik ki az elérhető motorolajok nagy részét. Ezeket a gyártókat két részre sorolnám.

 

Az első részbe tartoznak azok a kenőanyag gyártó cégek akiknek van saját laborjuk és saját kutatás fejlesztés és a gyártáshoz használt alapanyagok egy részét maguk fejlesztik és gyártják. Általában a régi és ismert kenőanyag gyártó cégek azok, akik megtehetik, hogy saját kutatás és fejlesztéssel rendelkezzenek és akár saját adalék fejlesztéssel és gyártással. Viszont az alapolajokat és az adalékok egy részét már ők is vásárolják. Ők általában a nemzetközi olajtársaságok termékeihez hasonló vagy egyes esetekben annál jobb minőségű motorolajat gyártanak.

 

A másik részbe tartozó cégek általában mindent vásárolnak és maguk csak a gyártást végzik. Erre jó példa a Mannol, aki megvásárolt receptúrákból, vásárolt alapolajból és adalékokból készíti a kenőanyagokat, majd értékesíti azt több márkanéven. Ezen gyártók termékeinek minősége nem rossz, de a felhasznált termékek 

 

Marketing termékek:

A modern világunk legnagyobb találmánya. Nem kell termék fejlesztéssel és gyártással bajlódni. Vedd meg a terméket valakitől, csomagoltasd a saját márkád nevére, majd egy jól célzott marketing segítségével futtasd be és add el. A mindennap használt termékeink esetében is jó néhány termék ilyen. Pl. az energiaitalok 90%-a és a kozmetikumok nagy része ebbe a kategóriába esik.

 

Őket ismét két részre osztanám és ez nem véletlen:

Az első kategóriába a járműgyártók saját márkanév alatt forgalmazott motorolajai és kenőanyagai tartoznak. Ne legyünk álszentek, valahol a járműgyártók is az extra profit miatt készítenek saját márkanév alatt terméket, viszont ők elég erőteljesen megszűrik, hogy milyen termék gyártó hívnak meg a kiválasztási folyamat és tesztelik is a terméket.

 

Pl: BMW gyári motorolaj. Köztudott, hogy nagyon sokáig a Castrol gyártotta a BMW motorolajat, majd pár éve beszállítót váltottak és azóta a Shell gyártja a BMW motorolajokat Európában. Hasonló ehhez a John Deere is (nagy zöld traktor szarvassal az elején), ahol a Shell gyártja a John Deere motorolajokat szinte mindenhol Európában, kivéve a német piacot, mert ott a Fuchs.

 

A járműgyártók saját márkás motorolajai esetében a járműgyártó szavatolja a motorolajok minőségét is. Azaz, ha megbízunk az autó gyártójában, hogy jó autót gyárt, akkor bízhatunk abban is, hogy Ő, mint az autó gyártója, jó minőségű motorolajat fog választani hozzá. Ezzel együtt el kell fogadnunk, hogy ezért a biztonságért a gyártó pénzt kér és a gyári motorolajok ára picit magasabb, mint a többi motorolajé.

 

Nem járműgyártó saját márkás terméke: Ez már egy ingoványos talaj. Nem tudjuk, hogy mi van a flakonban és csak reménykedni tudunk benne, hogy nem az ár volt az elsődleges szempont amikor a márka tulajdonosa kiválasztotta, hogy kinek a kenőanyagát csomagolja át. Pedig sok esetben ez a valóság. A profit az elsődleges cél a saját márkás termékek esetében.

 

Itt is lehet két részre szedni a kenőanyagokat ahogy eddig.

 

Első részbe tenném azokat a termékeket, ahogy egy nagy alkatrész forgalmazó vagy nagy áruházlánc készítteti el saját márkás termékét. Ilyen lehet pl: a Unix és Bárdi által hálózatokban elérhető AZ Masterteile vagy Würtenberg motorolajok, vagy a Lidl-ben kapható W5 motorolaj. Sajnos nem gondolom, hogy pont a Shell, mag a Mobil az aki ezeket a termékeket készíti.

 

A második részbe azoknak a gyártóknak a termékei kerülnek akik nem rendelkeznek gyártási lehetőséggel az adott földrészen és emiatt bérgyártásban gyárttatják a termékeiket az adott kontinensen, vagy két technológiai gyártó közös termékeként készül a termék. Az elsőre jó példa az Eneos, akinek nem éri meg Japánból idehozni az olajokat, mivel nagyon drágák lennének a szállítás következtében (igen, tudom, kivétel a Sustina, mert az tényleg made in Japan, cserébe magasabb is az ára), másodikra pedig jó példa a Xado, aki nem gyárt motorolajat, viszont gyárt egy speciális adalékot amit a bérgyártó cég beletölt minden egyes flakonba. Ebben az esetben az olajat adja a kenőanyag gyártó, az adalékot pedig a Xado és a végtermék a Xado nevét viseli.

 

Van még egy harmadik példai is amit nem csak a kenőanyagok terén látunk. Ez pedig az, hogy bizonyos termékcsoportokat egymással gyártanak le a cégek, hogy így tudják alacsonyan tartani az árakat vagy bizonyos termék csoportokat egyáltalán nem gyártanak, mert a gyártáshoz nagyon nagy beruházás kell ami nem térül meg. A másodikra példa a zsír gyártás. Kenőzsírt gyártani nagyon költséges viszont az eladott mennyiségek alacsonyok. Általában egy soha meg nem térülő beruházás. A nagy gyártók is általában csak a nagy mennyiségben eladott kenőzsírokat gyártják maguk (Líthium EP-2, Lítium Komplex EP2 stb), a többi speciálisabb kisebb mennyiségben eladott kenőzsírt pedig azzal a pár darab zsír gyártóval gyártják akik ehhez értenek, ezzel foglalkoznak és gyártják a kenőzsírt szinte mindenkinek.

 

Ami szomorú, hogy a kenőanyagok esetében is elindult az az irány, hogy egyes alaptermékeket már az ismert gyártók sem saját maguk gyártanak, hanem egymással gyúrtatják annak érdekében, hogy a költségek alacsonyok legyenek és vagy a hasznot növeljék vagy pedig az eladási árat csökkenthessék.

 

Konklúzióként azt tudom mondani a végére, hogy amennyiben fontos, hogy jó minőségű motorolajat töltsünk autónkba, úgy azt nagy biztonsággal úgy tudjuk megtenni, hogy vagy gyári motorolajat választjuk, mivel itt a járműgyártó szavatolja a motorolaj minőségét, vagy pedig olyan gyártó motorolaját választjuk, aki sok éve múlttal rendelkezik a kenőanyag gyártás terén és utánanézve látjuk, hogy a gyártási folyamat több területét is saját maguk végzik, termék teszteléssel és fejlesztéssel foglalkoznak és az alapanyagok egy részét is saját maguk gyártják.

 

A következő részben a kérdés felhasználói oldaláról fogunk írni, azaz azt szemléltetjük, hogy milyen különbségek adódnak a különböző üzemeltetési módok között és ezek alapján mi lehet a legjobb motorolaj.

 

 

A cikket írta: Bajomi Vilmos „Olajos Vili”

 

Amennyiben kenéstechnikai tanácsra van szüksége, vagy segítségre szorul a megfelelő kenőanyagok kiválasztásában, úgy keressen bennünket következő elérhetőségeinken:

Tel: +3630 285 8781

e-mai: olajosvili@gmail.com