Őszi vagy tavaszi olajcsere? Mikor cseréljük a kenőanyagot a keveset futott hobbiautókban?

Tegnap cseréltük le a tesztelt motorolajat a Z4-ben. Ahogy a több mint 10 500 kilométeres nyúzópróba végén leeresztettük a Kroon-Oil Poly Tech 5W-40-et az M54B30-as blokkból, és sorban vettük a mintákat a laboratóriumi elemzéshez, azon gondolkodtam: vajon mikor érdemes valójában lecserélni az olajat egy tipikus hobbiautóban?

Legutóbbi cikkünkben a Kroon-Oil Poly Tech 5W-40 teszt második videóját mutattuk be amiben a tesztet megelőző Petronas Syntium 7000 E 0W-40 laborvizsgálati eredményeit mutattuk be. Ezt a cikket és a videót IDE KATTINTVA érheti el.

Ahogy közelednek a fagyok és a sós utak időszaka, a féltett veteránok és élményautók lassan visszavonulnak a garázsba. Ilyenkor évről évre felmerül a klasszikus kérdés: Mikor teszek jobbat az autónak? Ősszel, a leállítás előtt, vagy tavasszal, a szezonkezdetkor? És egyáltalán: kötelező minden évben lecserélni az olajat, ha az autó alig ment 2-3000 kilométert?

Bár a gépkönyvek ökölszabályként a „10-15 ezer kilométer vagy 1 év” formulát írják elő, a kenéstechnika ennél sokkal árnyaltabb. Nézzük meg, mi zajlik le a motorban, és hogyan kezeljük okosan a keveset futott kedvenceket!

A fő szabály: Ha cserélünk, azt ősszel tegyük!

Mielőtt rátérnénk a csereperiódus megnyújtására, tisztázzuk a „mikor” kérdését. Ha a kenőanyag elérte élettartama végét, a cserét minden esetben a téli leállítás előtt, ősszel kell elvégezni.

A belső égésű motor működése során égéstermékek, nedvesség, valamint kén- és nitrogén-oxidok halmozódnak fel a karterben, amelyek savas vegyületeket hoznak létre. Ezt mutatja a savszám, a TAN (Total Acid Number) növekedése és a savmegkötő képesség, a TBN (Total Base Number) csökkenése. Ha ezt a savas, üzemanyaggal hígult és oxidálódott olajat benne hagyjuk a blokkban 4-6 hónapra, az agresszív kémiai elemek lassan, de biztosan elkezdik marni a fémfelületeket. Különösen érzékenyek erre a siklócsapágyak lágy fém ötvözetei (ólom, réz, ón). Emellett a lebegő szennyeződések a több hónapos állás alatt az olajteknő aljára és az olajjáratokba iszaposodnak.

Ezzel szemben, ha a leállítás előtt leeresztjük a fáradt olajat, a friss kenőanyaggal történő utolsó átmelegítés egy tiszta, savmentes, korróziógátló adalékokkal (Anti-Rust) teli védőfilmmel vonja be a motort a hosszú téli álomra.

A kivétel: A keveset futott hobbiautók dilemmája

Mi a helyzet azokkal az autókkal, amelyek évi mindössze 2-3000 kilométert, vagy még kevesebbet futnak? Az 1 éves csereperiódus a gyártók részéről egy biztonsági háló, amely a „legrosszabb eshetőségre” készül. Kenéstechnikai szempontból azonban az, hogy egy olaj kibír-e 2 vagy akár 3 évet a motorban, kizárólag a használat jellegétől és az olaj minőségétől függ.

Két teljesen eltérő forgatókönyv létezik egy évi 2000 kilométert futó autónál:

• A „Garázskirálynő” (Sok rövid út) – Ha a 2000 kilométer úgy jön össze, hogy az autót csak hétvégén kiállítják a garázsból, lemennek vele a 10 kilométerre lévő autós találkozóra, majd vissza, a motorolaj sosem éri el a megfelelő üzemi hőmérsékletet. Ilyenkor a hidegindítások és a dúsított keverék miatt rengeteg üzemanyag mosódik a karterbe, a kondenzvíz pedig nem tud elpárologni. Az olaj extrém módon hígul, a viszkozitása letörik, és erősen savasodik. Ezeknél az autóknál az évi (őszi) olajcsere még 1000 km után is kötelező!
• A „Túragép” (Ritka, de hosszú utak) – Ha az autó havonta csak egyszer-kétszer kerül elő, de olyankor egy lendületes, 150-200 kilométeres túrát tesznek vele, a helyzet teljesen más. Az olaj órákon át ideális hőmérsékleten (90-110 °C) dolgozik. A bekerült üzemanyag és kondenzvíz maradéktalanul kipárolog a kartergáz-szellőztetőn keresztül. Az olaj kémiája stabil marad, a savszám nem ugrik meg, a lerakódások esélye minimális. Egy olyan prémium kenőanyag, amely valódi, magas arányú szintetikus bázisra (PAO, OSP vagy Észter) épül, ilyen használat és fűtött garázs mellett kényelmesen kibír 2, de akár 3 évet is. Ezek a csúcskategóriás alapolajok a motorblokk sötét, zárt terében, szobahőmérsékleten szinte egyáltalán nem oxidálódnak.

Mi a helyzet a nagy gyártók „mainstream” szintetikus olajaival?

Jogos a kérdés: a fenti prémium (PAO, OSP, Észter) alapolajokból előállított motorolajok relatíve ritkák és drágák. A polcokon lévő prémium motorolajok túlnyomó többsége – beleértve a legnagyobb globális gyártók (Castrol, Mobil, Motul, Petronas) termékeit is – nagyrészt Group III (HC-szintetikus, azaz hidrokrakkolt) alapolajokra épül. (Ide sorolhatjuk technológiailag a Shellt is, amelynek PurePlus GTL – földgázból szintetizált – alapolajai egy rendkívül tiszta Group III+ kategóriát képviselnek).

Bár a tiszta PAO vagy Észter oxidációs stabilitása laboratóriumi körülmények között a legmagasabb, a modern Group III alapolajok a nagy gyártók robusztus, csúcsminőségű adalékcsomagjaival ma már lenyűgöző stabilitást nyújtanak.

Ítélet Group III esetén: Ha az autó hosszú utakat tesz meg (a fenti „Túragép” profil), egy minőségi, nagy gyártótól származó mainstream szintetikus olaj is gond nélkül, biztonságosan teljesíti a 2 éves csereperiódust. A 3 évet a HC-szintetikus alapolajoknál talán már nem érdemes megkockáztatni egy féltett motornál, de a kétévenkénti csere évi 2-3000 kilométeres futás mellett tökéletesen racionális és kenéstechnikailag is megvédhető döntés.

Hogyan lehetünk 100%-ig biztosak a dolgunkban?

A szemrevételezés, vagy az olaj „ujjak közötti morzsolgatása” semmilyen valós képet nem ad a kenőanyag kémiai állapotáról. Ha egy drága élményautóban 2-3 évre szeretnénk tolni a periódust, a legbiztosabb módszer a laboratóriumi olajvizsgálat.

Egy professzionális laboranalízis pontosan megmutatja:

• A valós viszkozitást (van-e üzemanyag-hígulás).
• A savszám (TAN) és a bázisszám (TBN) aktuális arányát, azaz az olaj maradék savmegkötő kapacitását.
• A kopásfémek (vas, réz, ólom, alumínium) pontos mennyiségét, ami azonnali képet ad a motor belső állapotáról.

Egy ilyen teszt feketén-fehéren eldönti, hogy a 2 éve a motorban lévő kenőanyag bír-e még egy szezont, vagy indokolt a csere.

Összegzés

Ha eljött a csere ideje, az olajat mindig ősszel, a téli elrakás előtt cseréljük le, hogy a motor belső alkatrészei tiszta, semleges közegben teleljenek. Az évenkénti csere azonban nem szentírás: ha azt a kevés kilométert rendesen átmelegedő, hosszú utakon tesszük meg, a csereperiódus nyugodtan kitolható 2 évre a minőségi mainstream (Group III) olajokkal, és akár 3 évre is a csúcsminőségű PAO/Észter bázisú termékekkel. A folyamatos rövid távos, „hideg” járatás viszont a legdrágább olajat is tönkreteszi egyetlen szezon alatt.

A cikk szerzője: Bajomi Vilmos „Olajos Vili”

Ha kenéstechnikai tanácsadásra van szüksége, vagy segítséget keres a megfelelő kenőanyagok kiválasztásához, forduljon hozzánk bizalommal az alábbi elérhetőségeken:

Telefon: +36 30 285 8781

Email: olajosvili@gmail.com